Elnézést, hogy még csak most írok, de sajnos az utóbbi napokban nem adódott rá megfelelő alkalmam, hogy leírjam legfrissebb élményeimet és tapasztalataimat. Lehet, hogy nyálasan fog hangzani, de nem baj.

Fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb az eltelt 3 napban és azt hiszem sosem fogom elfelejteni. Az elején tényleg nem értették, hogy mire kell ez a honlap, egyesek szerint "eddig is megvoltak nélküle és ezután is meglesznek". Tartottak tőlünk, mert azt hitték, hogy mi csak bunkó pestiek vagyunk, és személy szerint egy kicsit én is tartottam tőlük. Aztán a nap folyamán egyre többen dugták ki a fejüket a házakból, a gyerekek is elkezdtek kíváncsiskodni. A további napokban egyre többen jöttek a faluházhoz és segítettek nekünk az alprojektekben.

Én végig a kisebb gyerekekkel voltam, Bencével együtt, tehát csak erről tudok véleményt mondani. Soha nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet egy ilyen faluban élni, milyen lehet ott gyereknek lenni, milyen az, ha unatkozom, mert nincsen játékom. Azt hittem, a vertikei gyerekek szomorúak és visszahúzódóak. De ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltam: a gyerekek mind ismerik egymást, nagyon sokat játszanak együtt, babáznak vagy fociznak, továbbá a beszélgetésekből is az derült ki, hogy szeretnek Vertikén lakni, mert ott ki lehet menni az utcára játszani. Miután jobban megismertek minket, nagyon közvetlenek és kedvesek voltak: lógtak a nyakunkban és a legkedvesebb játékuk a "kipörgetés" volt. A legédesebb a kis Kori volt, aki imádja a kekszet és a teát. A gyerekek, főleg a lányok, nagyon élvezték, amikor le kellett rajzolni a házakat és nagy buzgón színezgették műveiket. Ahogy mentünk végig a falun, bemutatták az összes kutyát és cicát, minden rokonuk és barátjuk házát megmutatták, sokat nevettünk és viccelődtünk. A kisfiúk sem olyan gorombák, mint amilyennek mutatják magukat, udvariasak is tudtak lenni.

Tehát összegezve a három nap eseményeit, rendkívül élveztem, és úgy érzem, hogy nem csak mi változtattuk meg az ott élők életét, hanem ők is a miénket. Lehet, hogy a honlap-dolog csak a második helyre csúszott, mert nálam az első helyen az áll, hogy sikerült valamiféle változást eszközölnünk a vertikeiek körében. Azt hiszem, átértékelődött bennem néhány dolog és nehéz szívvel hagytam ott Vertikét. Mindenesetre már nagyon-nagyon várom a jövő nyarat, és remélem akár 10 napot is ott tölthetünk.