HTML

Bemutatkozás

Kik is vagyunk?
A Sósvertike honlapjának létrehozásán dolgozó civilek közössége...
Tovább»

Kommentek

  • gabeki: www.youtube.com/watch?v=gEPTQr6XxEw (2012.05.30. 14:02) Vertike a levegőből
  • gabeki: <iframe width="420" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/gEPTQr6XxEw?rel=0" framebord... (2012.05.30. 14:01) Vertike a levegőből
  • ewco: Sziasztok fiúk,lányok!!!Az a nagy helyzet hogy én is szerepelek a képregénybe,a Balogh Jánososba,é... (2010.07.08. 19:50) Interjúk
  • ewco: Az én öcsém a legvagányabb!!!!Az Imi (2010.07.08. 09:11) Interjúk
  • Heltai János: @Tahin Ágnes: Kedves Ági (és többiek)! Hadd kezdjem azzal, hogy az alapítvány esetleges segítségét... (2010.06.09. 21:07) 26-ig
  • Utolsó 20

2009.11.02. 22:56 Bberci

kicsiny falu, mit mesél?

Némiképp meglepődve szálltam ki a Seat Ibiza gépjárműből, mivel a falu látképe sehogysem kívánkozott eddigi elképzeléseimmel egyezni.
Sok kisebb, verikéhez hasonló településen jártam már, természetesen teljesen más céllal mint ekkor. Azokban találkoztam nagyon lerobbant, elhanyagolt részekkel, és látatlanban, magamban ezekhez azonosítottam vertikét. Az ország ezen részéről eddig keveset hallottam, s az is főleg a szegénységről és a rossz gazdasági helyzetről szólt.

Ennek tudatában talán érthető megdöbbenésem, mikor egy nem csak első pillantásra csinos falu tárult elém. Azonban elsősorban nem felújított házakra, újszerű aszfaltra vagy az út szélén parkírozó modern járművekre kell gondolni, hiszen ezekben szűkölködik veritke. 
Helyettük azonban gondozott fák, tiszta járda és feltűnően újszerűnek ható (számomra meglepő módon rendben tartott) kutak jellemzik. A két házsor között elterülő gyepet is gondosan levágták. Egyáltalán nem tűnt elhanyagolt falunak.
A faluházat is sokkal reménytelenebbnek képzeltem, ilyen szíves fogadtatásra (befűtött helyiség, frissen főzött tea) pedig nem is számítottam.
Szerintem nagyon is gyorsan és eredményesen sikerült megismerkednünk a fiatalokkal. E tekintetben nem vártam mást, fordított helyzetben én se ültem volna otthon.

Két alprojektben vettem részt, mindkétszer elragadó kolléganőim (Regina és Kinga) segítségével dolgozhattam.
A házalás (magamban így neveztem el) eredményes volt. Az egész faluban egyetlen lakó tartózkodott házának lefényképezésétől. Az emberek meglepően kedvesek voltak, habár a legtöbb háznál épp munkájukban szakítottuk félbe őket. Ezen felül meglepően szerények voltak, volt aki kutyájára sokkal büszkébb volt mint házára. Úgy éreztem a falu légköre egyáltalán nem nevezhető szomorúnak, mindenki tette dolgát, a legtöbben vidám arccal jöttek ki beszélni velünk. Érdemes megemlíteni még, hogy munkánkban a helyi fiatalok nagyon sokat segítettek.
A második projekt, amit nevezzünk egyszerűen képgyűjtésnek szintén eredményesnek mondható, habár csak két háznál találtunk régi fényképeket. Több háznál érdeklődtünk, de (számomra kicsit meglepő módon) nem igazán őrizgettek fényképeket, sőt néhány fiatal felhívta a figyelmünket hogy még mostani képeik sincsenek.
A többi alprojektről a többiektől megtudtam hogy többnyire sikeresek voltak, az utolsó este vidám bicikliversenyt is sikerült összehozni. Lackóról (a falu bikájról és legtovább alvójáról) kiderült, hogy egy Pécsett tanuló cimborámat is ismeri. Hát igen, milyen kicsi a világ, talán nincs is olyan messze az a Sósverike!
Nagyon örültem hogy egy ilyen élményben volt részem, izgatottan nézek a nyári élmények elébe is (nem utolsó sorban a Lackó által említett motorok miatt).

 

8 komment

Címkék: élménybeszámoló


süti beállítások módosítása