Élménybeszámolóm címe azért lett a Calcium-Sandoz, mert egy vertikei nénitől kaptam belőle egy dobozzal. Ez úgy történt, hogy egyik nap miközben a faluval ismerkedtünk, és bekopogtunk egy házba megcsípett egy darázs. Kísérőnk, Tomika egyből megkérdezte a házban lakó idősebb nénit, hogy nincs e egy kis kalciuma. Ő egyből hozott nekem egy pohár vizet és egy doboz Calcium-Sandozt. Megittam a kalciumos vizet, majd a néni nekem adta az egész dobozt,mondván, ki tudja mikor lesz rá szükségünk amíg itt vagyunk, Vertikén...bármi történhet:).

Ebből a pár sorból talán már kiderülhetett, hogy otttartózkodásunk elején én nem a kisgyerekekkel, hanem inkább az idősebbekkel kerültem kapcsolatba, hiszen Bercivel végigjártuk a falu összes házát, mindenhová bekopogtunk, elbeszélgettünk az ottlakókkal, valamint lefényképeztük a házakat. Nagyon örültem, hogy mindenhol szívesen elbeszélgettek velünk (kivéve egy helyet...), nagyon kedvesek voltak, bár nem nagyon értették mire is kell tulajdonképpen ez a honlap, de örültek, hogy történik valami új is a faluban. Meglepődtem, hogy mindenhol szóba álltak velünk, és ha félbehagyott munkájuk engedte el is beszélgettünk, hiszen én arra számítottam, hogy sokkal zárkózottabbak, bizalmatlanabbak lesznek a vertikeiek, hogy nem igazán akarnak majd szóba állnni ezekkel a "pesti idegenekkel". Szerencsére egyik fél részéről sem volt jelen ez a fajta megkülönböztetés, így egészen közelről megismerhettük a falubelieket.

Később szerencsére volt alkalmam megismerkedni a kisebbekkel is. Ők eleinte kétkedőbbek voltak, kellett nekik, hogy kicsit jobban megismerjenek, de utána hamar a bizalmukba fogadtak. Utolsó nap velük együtt lefényképeztük az összes gyerek bicikliét, segítettek nekünk körbejárni a falut, így még a lapos kerekű vagy otthon felejtett biciklikhez is eljutottunk tulajdonosaik nagy örömére (például Koriékhoz, mert Kori bicikliének a kereke leengedett...). A kisgyerekek lelkesebbnek tűntek, és ők jöttek el legtöbben a programokra, mert szerintem nekik találtuk ki a legizgalmasabb feladatokat, játékokat. Ezenkívül a kisebb korosztály az, aki szívből tud lelkesedni bármi iránt. Mivel bennünk a végére már megbíztak és ismertek, ezért sikerült ezt elérnünk.

A falu állapotával kapcsolatban annyit szeretnék leírni, hogy szerintem teljesen normális és viszonylag rendezett házakban élnek  vertikeiek, a körülményekhez képest a maximumot hozzák. Ez szintén egy kellemes csalódás volt számomra, sokkal rosszabb állapotokra számítottam.

Összességében én nagyon örülök, hogy beszálhattam a projektbe (ugyan utólag), és már várom a nyarat, amikor újra ellátogatunk Vertikére (remélem 10 napra), már nem mint vendég, hanem mint ismerős, barát.