Hangzott el a hét talán egyik legégetőbb kérdése jópárszor a sósvertikei könyvtárban.

Nem új a kérdés, más is megfogalmazta már egy másik könyvtárban, jóval a sósvertikeiek előtt:

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?

Ettől bizony nem fog az Isten hátranézni (sic). Nem lesz tőle Sellye Vertike, és Vertike Sellye. (És ha vitatkozunk azon is, hogy kinek kell ez a honlap, hát elsősorban azoknak, akik az előző mondatot értik.) Viszont máris olyan dolgok történtek, amik meggyőztek engem arról, hogy ez a honlap jó lesz, sőt: jó lesz az is, hogy lesz.

Tegnap a bicikligyorsulási és nullakéz-verseny után sokminden történt még. Bementünk a könyvtárba, csoportokat alakítottunk, és arról gondolkodtunk (voltunk vagy harmincan), hogy milyen legyen a honlap, ha már lesz. Mindannyiunkban vannak persze kételyek arról, hogy hogyan lesz, meg arról is, hogy minek lesz. Ennek ellenére elkezdtünk gondolkodni rajta, nem csak mi pestiek, hanem mi és ők, a vertikeiek (vertikeiek + pestiek a továbbiakban = mi). Sokminden eszünkbe is jutott, és leszögezhetjük, hogy ha mindennek csak töredéke megvalósul, nemhogy Sellyéig, de Pécsig, sőt talán Pestig is párját ritkítja majd a honlap. Ezért MÁR megéri.

Szóval, minek ez a honlap?

Persze, rákattinthat valaki, akit érdekel Sósvertike. Fontos ez is, de szerintem ez a honlap elsősorban a mi kedvünkért készül, a hat NLG-s diákért, a két tanárért, és a kétszázvalahány vertikeiért, elsősorban is azért a mintegy harminc fiatal vertikeiért, akik a három nap során részt vettek a munkában-játékban. Ettől jobb lett néhány napunk (mindannyiunknak szerintem), reméljük, a nyáron is jobb lesz néhány napunk, és a pár nap tapasztalatától jobb lehet még akár a többi napunk is. Kár lenne ezt alábecsülni. Sokat fogunk mesélni ezekről a napokról, sokan fognak hallani is róluk, sokan fogják felkeresni a honlapot is. Ezért szerintem megéri. Vörösmarty, akinek egy könyvtárban ugyanaz volt a kérdése, mint a vertikeieknek a vertikei könyvtárban, sokkal szebben válaszolt rá, mint én:

Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

(Ennél sokkal hosszabban válaszol rá, olvassa el, akinek kedve tartja).

Ez megéri, nem? Más nem biztos, hogy lesz tőle. De akár még lehet is.