Gyerekszáj, avagy élménybeszámoló a vertikei kalandokról (instruktoraink instrukcióit követve utóbbi cím kerülendő)
Megragadnám tehát az alkalmat, hogy elsőként róhassam le a kötelező bejegyzést, és még csak nem is csaptam össze annyira, mint általában szoktam az esszéket kb mindent

Nos tehát sikeresen hazaérkeztünk, és biztos vagyok benne, hogy semmi maradandó negatívum nem maradt bennem (egyesszám első személyben énbennem, mert ez a bejegyzés az én tapasztalataimat hivatott tükrözni, de nyilván lehet általánosítani is pl jelen esetben), viszont sok élménnyel lettem gazdagabb. Nem a hétköznapi értelemben élményről van szó, mint elmenni egy kalandparkba, gokartozni, hanem valami olyasmiről, amiről eddig nem is nagyon képzeltem volna hogy van ilyen, illetve hogy ilyen érzés ezt megtapasztalni.

A bejegyzés annak köszönheti a máshonnan lopott címét, hogy a vertikei projektmunkák alatt én a kisebb gyermekfajzatokkal való munkálatokból vettem ki a részemet, és azt hiszem velük lehetett elérni a leglátványosabb "fejlődést". Értem ezalatt, hogy míg Kori az első nap szó szerint elszaladt a barna-pulcsis-kapucnis-nagyranőtt-ijesztő-városi-fenegyerek elől, 2 nappal később teljes súlyával tépte az előbb említett ruhadarabot, hogy tulajdonosát arra ösztökélje, hogy a fizikai törvényeknek engedelmeskedve, forgómozgást végezzen vele, minek hatására a centripetális erő egyre jobban vízszintes állapotba hozza a hölgyet. Ezt megtoldva egy hullámvasút effektussal nem maradt kaja a gyomromban a hatás elragadó volt :)

Természetesen nem fenékig tejfel a dolog, természetesen még mindig akadt olyan, akit a kihallgatás békés interjú inkább kellemetlenül érintett - a több ízben felkínált keksz és tea ellenére - mint vidám beszélgetésként.

A "munka" a srácokkal sokkal eredményesebben telt, mint azt bármikor gondoltam volna, és nem csak ők, de én is jobban, többnek éreztem és érzem magam (bocs ez csöpögősre sikerült majd alkalomadán átfogalmazom)

Mindebből csak annyit szeretnék kihozni, hogy eredményes kirándulást zártunk, és esetemben ez nem csak a kicsikre, hanem a nagyobbakra is igaz, ugyanis a végére már majdnem elmentünk sörözni egyet (csak egy szőrös szívű magyartanárúr és egy kocsma hiánya állt az utunkba, egyébként OK lett volna)

Sikerült megalapozni néhány e-kapcsolatot is WiWen és msnen keresztül, majd ha onlány lesznek az illetők jelentkeznek, tehát így is működhet a dolog az ominózus nyári kirándulásig.

ps.1: a bejegyzés címkéje élménybeszámoló lett, javaslom tegyetek így Ti is

ps.2: iggen, a képek már elérhetőek :) mégpediglen itten: http://picasaweb.google.hu/basabence/Sosvertike2009Oktober

Üdv mindenkinek