Nekikezdtünk a képregényeknek. A C betű című történet egy-két mondatát bojásul adtuk az öreg cigányt játszó Alfonz szájába. Ehhez megkértünk néhány helyi bojást, hogy fordítsák le nekünk a mondatokat. Miközben ezen dolgoztunk a faluház kertjében álló fűzfa alatt, Cece felvetette, hogy miért nem fordítjuk le az egész képregényt bojásra.

Marika néni ugyan lázas betegnek érezte magát, mégis rögtön nekilátott a teljes szöveg fordításának. Néhány mondattal hirtelen nem boldogult, máskor nekünk volt nehéz leírni a bojás mondatokat. Két fő nehézség volt: az egyik, hogy a beás standard szerinti írásmód nem felelt meg Marika néni változatának. Például a nu szót (a jelentése az, hogy 'nem') ő következetesen no-nak ejtette, és mikor én nu-nak írtam, szólt, hogy javítsam ki no-ra. Emellett az is kérdéses volt, hogy a magyarból való kölcsönzésnek vagy kódváltásnak is minősíthető szavakat (pl. a kórház vagy a zárójelentés szót) beás vagy magyar helyesírással jegyezzük le.

De arról is eltűnődtünk, hogy milyen az, amikor egy bojás képregényben hirtelen magyarul kezdenek beszélni. Erre egyébként szükség volt, mert a történet címét adó C betű "cigány"-t jelent a kórházi zárójelentésen, de bojásul ezt máshogy mondják, ebben a nyelvben és faluban a cîgán szó azt jelenti, hogy romani nyelven beszélő "kolompár".

És Balogh János épp annyira nem az, mint amennyit erről egy főorvos tudhatott 30 éve.

A fordításban Rozi néni segítségét is kikértük. A lefordított mondatokat felvettük, hogy meglegyen a szöveg hangzó változata.